rosszabb már nem lehet. vagy mégis..

Azzal kezdödött ez az egész, hogy beteg lettem. De mikor? Mikor 28 fok volt. Gratulálok magamnak. Szóval, hét eleje óta náthás vagyok.
Kedden tesin 6 percig kellett futnunk csakúgy, minden bemelegítés nélkül, hogy megnézze a tanár kinek milyen kondija lett így évvégére. 3 percnél az egyik csaj asztmarohamot kapott, de végül kiderült egyszerüen csak nem tud rendesen levegöt venni futás közben, öhibája. valamivel 4 perc után többen is elkezdtek sétálni, ami egyenlö egy elégtelennel, úgyhogy futottam és futottam.. amikor eszembe jutott, hogy aznap még semmit sem ettem. Najó, nekem nem, csak a hasamnak juthatott eszébe, de egyszercsak megbotlottam és elestem és mivel ha béna vagyok, akkor legyek már nagyon béna, még hirtelen ijedtemben félre is nyeltem. :'D Miattam sokkal többen aggódtak, mer a következö amire emlékszem az az, hogy barátnöm majdnem megfojt úgy ölel a tanár meg: 'minden rendben? fáj valami?' A nap hátralevö részében volt egy olyan furcsa érzésem..
Tegnap meg, na igen.. Azt hagyjuk. De egy adott percben azthittem, hogy annál rosszabb már nem lehet. Minden tökéletesen ellenem volt, álmos voltam, fájt a fejem és pont elfogyott a zsepim is.. Szóval, mondván rosszabb már nem lehet, és most úgyahogy meg van oldva minden, inkább gyorsan elalszom. Na igen, csakhogy álmomba is követtek a hülyeségek, még ott se hagytak békén. Azthiszem tegnap éjjel volt az elsö alkalom, hogy verekedésröl álmodtam. Úgy is ébredtem ma reggel, tökre fáradtan mint aki semmit sem aludt.. És tökre fájt a fejem. Még mindig. Egyébként..
Méghogy nem lehet rosszabb! Ma kétszer is sokkot kaptam. Hazafelé még nevet is adtam neki, úgyhívják, hogy való-világ-sokk. Reggel volt az elsö. Leszálltam a vonatról, és ott van egy ilyen hosszú lépcsö.. Épp fordulok rá arra a lépcsöre, amikor egy néni féluton megbotlott és legurult egészen az aljáig. Szerintem félpercig eltartott míg továbbmentem lefelé, azt is azért, mert egy srác, akit úgy nagyából ismerek kizökkentett a sokkból és megkérdezte mindenrendbenvan-e. Igen, ez egy olyan mindennapos történés egyeseknek, de nem nekem. Most nem azért.. de EMBEREK! ha valaki gurul le egy lépcsön.. még képes vagy félreállni, hogy továbbmenjen? Az utolsó csepp bizalmam is elszállt az idegenektöl. És akkor még csodálkoznak a barátaim, hogy nem vagyok olyan barátkozós nyitott típus.. Ezentúl eszem ágába sincs csakúgy valakihez hozzászólni. Dehogy! Na, de aztán jött a második. Csak költöi kérdés: hányan csináltattak piercinget maguknak a suliban úgy, hogy megvárták, míg az egész iskola rá figyel és akkor bökték ki? Szerintem ez is csak egy szánalmas dolog. Ami szintén sokkolt. Ezúttal tényleg csak bámultam, majd mikor a csaj odajött a barátnömhöz megkérdezni, hogy jól megvan-e csinálva ott a helyén vagy mi, na akkor én elsírtam magam. Annyira GUSZTUSTALAN volt az egész.. és szánalmas.. Tényleg, én annyira sajnáltam azt a csajt, hogy ilyenekkel akarja felhívni magára a figyelmet.. Én a sírásommal több ember aggódását értem el, mint ö a baromságával.. Amiatt amúgy meg mégjobban sírnom kellett, mert most biztos utál az a csaj és a pokolra kíván, mert a maradék figyelmet is elvontam róla..
Miért történnek ilyen borzalmas dolgok? ):