a kaportalan csirke

Tegnap úgy döntöttem, fözök valami igazán fözöset. Amihez kellenek edények meg vágni kell meg sütni meg ilyenek. Az új szakácskönyvembe találtam kapros csirkét, de minek a kapor, szóval legyen kaportalan. A köret mellé pedig krumplipüré, na mert azt is fözi kell meg nyomkodni.
Szóval elso lépés, fel kell vágni a csirkét kockákra. Anya szerint mindig túl sok csirkét dobok ki, szóval most addig vagdostam a kicsi darabkákat, még minden fura izét kivágtam belöle, de az összes csirkét szépen meghagytam.

A hagymával még mindig nem vagyok jóba, úgyhogy csukott szemmel gyorsan felaprítottam (legalábbis azthiszem) és megkerestem az edényt amibe gyorsan beledobtam. Mikor kinyitottam a szemem és ez tényleg sikerült, tökre büszke voltam magamra. Csukott szemmel is megy ez nekem!
Egy másodpercre megkértem a hugom, hogy kevergesse, erre odaégette.. Sebaj, gyorsan rádobtuk a többi hozzávalót. Tanulva a dédikrumpliból, most két kanállal több pirospaprikát raktam rá. A sót elfelejtettem. Valamiért meg kellett öntözni, szóval megöntöztem az egészet vízzel.
Aztán olvasom az utolsó sorokat, kell bele még tejfölös liszt. Megcsinálom, beleraktam aztán úgy nézett ki az az egész, mint valami menzás kaja.. Vagy mint valami még rosszabb. Nembaj, kevergettem még egy kicsit, és kezdett egész jó lenni. Illata is volt, úgyhogy reméltem végre íze is lesz.
A krumpli valamiért nem akart föni, úgyhogy gondoltam majd jól összenyomkodom úgy, ahogy van. Levettem, nyomkodtam, raktam bele tejet és egész jó lett.
Egy órával késöbb a leves állagú kaportalan csirke is készen lett, úgyhogy büszkén megterítettem, hogy kész az ebéd!
Még több pirospaprikával sem lett semmi íze, de talán azért, mert elfelejtettem a sót... A krumplipüré pedig egész rágós lett. és sótlan.

Namindegy, legalább nektek jóétvágyat, akármit is ettetek ebédre... :) maradt még? haha

köcsiga

Szóval, eddig azért nem írtam, mert az elmúlt napokban sültkrumplit ettünk meg loempiát meg ilyesmiket.. és azokat is apa sütötte meg, úgyhogy nem volt miröl írjak. Nade tegnap! Tegnap pizzasütés volt!

Megcsináltam hozzá a tésztát, egy ideig kevergettem egy kanállal, aztán mikor már nagyon beleragadt a kanál, hozzányúltam.. Az egész pizza a kezemre ragadt, de addig nyomogattam, míg lett belöle valami. Apa néha odajött megnézni micsinálok, úgy csináltunk mindketten, mintha profin gyúrtam volna a tésztát, de igazából csak nyomkodtam itt-ott. Egy órával késöbb végül hagytam, hogy megkeljen és milyen nagy lett még egy órával késöbbre!
Aztán rájöttünk, hogy nincs itthon semmi, amit rárakjunk... Apa csinált tejfölös piros-aranyas tojásos pizzát, én pedig kukoricás tojásosat. szegény hugimnak meg csak ananász jutott.

Mivel anya a maradék tésztából mindig kakaóscsigát csinál, gondoltam majd én is. Úgy emlékeztem anya meg szokta kenni a tésztát elöször vajjal és arra szórja rá a kakaót.. csakhogy nem volt otthon vaj. Sebaj, én fogtam a kenökést és a reggeli vajat (azt, amit a kenyérre szoktunk kenni..) és megkentem én azzal! Aztán raktam rá egy csomó kakaót.
Minden be a sütöbe. A pizzák kb 2 miliméter vastagok lettek és eléggé ropogósak, de nekem úgy is ízlett.. haha. A kakaóscsiga meg.. hát, az inkább köcsiga lett. Az még ropogósabb lett, mint a pizza.

De az összes elfogyott, mindenböl, úgyhogy igenis ehetöek voltak! Megy ez nekem! :D

dédikrumpli

Na, anya elment, úgyhogy most egy ideig minden nap én fözök.. szegény apa meg hugi.. A mai ebéd dédikrumpli volt, ami krumpliból és nagy galuskából áll.
Minden jól ment egészen a hagymavágásig.. ha tölem függött volna, nem kellett volna bele hagyma szerintem. Nele a kukába, ki a konténerbe, viszlát hagyma. Még sírtam volna utána egy ideig. Apa helyettem felvágta a hagymát.. valaki, hogyan lehet sírás nélkül hagymát vágni!? Ha csak most rágondolok is könnyezik a szemem..
Ezek után egész jól ment minden. Tökre szép lett meg minden! Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen ügyesen sikerült az egész! Egészen addig örült neki mindenki, míg bele nem böktük a villát és meg nem kóstoltuk... A krumpli nem mindenhol volt megföve és az egész kaja hát... mondhatni semmi íze nem volt. Apa megoldotta, raktunk rá extra sót meg paprikát, attól legalább lett valami íze.. Szegény hugom utána megkérdezte, hogy ehet-e csipszet, mert annak legalább jó íze van... hahaha.
Legközelebb füszereket is használni. Igen. És ha azt írja kell bele petrezselyem, akkor az kell bele. :D

no kids, no kidding.

Anyáék elmentek egy délelöttre és egyedül voltunk itthon a hugommal. Az azt jelenti, hogy nekem kellett vigyáznom rá, de legtöbbször ö szokott vigyázni rám. A délelöttünk fénypontjai...

Elöször is megéheztünk és mivel mindketten elöbb szerettünk volna elmenni otthonról, úgydöntöttünk 11 órai ebédet tartunk. Igenám, csak mit együnk? Találtunk tésztát, a tészta mindig müködik, aztán majd ha megfött keresünk rá valamit a hütöben. Hugi ötlete, legyen sajtostészta. Én még gondoltam más szószra is rá, nameg kukorica, mert a kukorica is mindig müködik. Tészta kész, mi már nagyon éhesek, leülünk, kinyitunk mindent... a sajt már francia, annyira zöld. A szószban szerintem eddig nem voltak zöld levélkék. Maradt a kukorica. De a hugi nem szereti a kukoricát. Kitalálta, hogy rak rá kakaót. Szerintem borzalmas volt, de ö megette. Én meg kukoricás tésztát ettem.
Ezek után ideje volt elkezdeni felöltözni. Huginak szokása, hogy mindig bemutatja, hogy mit akar felvenni és 5 percenként megkérdezi, hogy az úgy jó lesz e. Elöször felvett egy pólót, amit 5 perce teregettem ki. Aztmondja nem baj ha vizes, majd megszárad. Ennyi szülöi érzés van bennem, mondtam neki, hogy vegye le. Aztán végül felvette az én egyik pólómat. Már végre majdnem minden megvolt, mikor nem talált zoknit... Kivéve megint a szárítón, vizeset. Közölte, hogy mivel a növére vagyok, szárítsam meg. Kiraktuk az ablakba a napra száradni.
Míg száradt a zokni, kifeküdtünk az elöszobába yogázni. Mert miért ne. Zokni már nem volt olyan vészes, szóval végre útra készen volt a hugi. Persze indulás elött még egy gyors kép. És a következö szavak:
"Te milyen anyuka vagy.. Anya sosem engedne el ezekben a ruhákban!'

Tényleg sosem lesz gyerekem. Pont ma reggel vettem észre, hogy még a kaktuszom is meghalt. Ennyit erröl. Aki nem ért hozzá, ne is próbálkozzon annyira. :D

a brassói..

Nekem már elkezdödött a nyári szünet, ami nem mást jelent, mint hogy ezentúl megint gyakrabban fogok fözni! .... Próbálkozni. Ma brassóit csináltam, és igenis nagyon jól sikerült. Elfogyott az egész! A krumplisütés és hús sütés már egész jól megy. Csak ne pattogna annyit néha! Csak kétszer futottam ki a konyhából. És itt egy kép róla.. :)