Látás #2

Sajnos nincsenek jó híreim.. 

Elmenten anyával és a barátommal a klinikára, ahol 15 perc várkozás után kb 5 perc alatt megvizsgálták a szemeim. Nagyon durva gépeik vannak! Eddig nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek.. Elöször egy kicsi lyukban képeket kellett néznem, majd egy kicsi lyukból belefújtak levegöt a szemembe és végül egy utolsó kicsi lyukból annyi fény jött, hogy utána 5 percig piros foltokat láttam.. :D és ezek a kicsi lyukak kidobtak egy csomó papírt arról, hogy milyen is a szemem. Ezek után visszaküldtek a váróhelységbe, ahol majdnem egy órát kellett ülnünk.. Az asszisztens egész végig csak telefonált és egyszercsak egy ilyen beszélgetésre figyeltem fel:

'Egyáltalán nem lehetséges, hogy maga a mütét után egyedül menjen haza. A mütét alatt fájdalomcsillapító cseppeket kap a szemébe, ami köbö a mütét utánra elveszíti a hatását és nagyon fog fájni a szeme, annyira, hogy ki se fogja tudni nyitni.'

Egy nagy szemekkel körbenéztem a teremben és egy idösebb néni kedvesen rámnézzet:

'Nem, az nem úgy van ám.. nekem már megvolt a mütét, nem is fájt utána csak kicsit..'

Mikor már majdnem megnyugodtam, végre behívtak az orvoshoz. 

A doki közölte, hogy borzalmasan vékony a (Google fordító szerint) szemhártyám. Mondván a mütét során abból kéne nem is keveset eltávolítani, lehetetlen végrehajtani a mütétet az én szemeimen. Ami lehetséges, az egy másik fajta mütét, melyen egy lencsét helyeznek be a szemedbe, ami életed végéig ott is maradhat. Azzal csak az a baj, hogy a szemem nem stabil és azt a mütétet csakis egy stabil szemem végeznek el, mondván a lencsét nem lehet késöbb kicserélni. A doki aztmondta, hogy várjak még pár évet, menjek vissza minden évben és ha majd stabil a szemem, csak akkor legyen mütét, ha akarom.Nekem azzal a mütéttel csak az a bajom, hogy a hely, ahová ö azt a lencsét akarja bemüteni, nem annyira ártalmatlan, mint a lézeres kezelés. Az a lencse beljebbre kerül, szóval egy komolyabb mütétröl van szó.. és nem tudom, hogy én biztos akarok-e egy olyan mütétet.. Még nem döntöttem el, de még van pár évem gondolkozni a doki szerint.. ja, és ez a lencsebehelyezös mütét ÖTSZÖR annyiba kerül, mint a lézeres kezelés.. :(

Szóval, most kicsi le vagyok csüggedve... 

Viszont volt egy, egyetlen egy jóhíre is a dokinak. Mint kiderült, a szemüvegem, amit most hordok csak -9dpt-s. A szemeim romlottak, most -10dpt-sek. Ehhez képest a szemészeten aztmondták, hogy a szemeim 10-11dpt-sek és a szemüvegem is olyan erös. Én jobban hiszek a klinika szuper-gépeinek, szóval a szemeim nem is olyan rosszak, mint gondoltam. :) Naja, egy kicsit jobbak.. 

Hamarosan majd megyek tehát szemészetre, hogy legyen új szemüvegem.. biztos, hogy szólni fogok arról, hogy a klinikán mást mértek.. Nem is beszélve arról, hogy régebben kaptam lencséket is, pedig az én vékony (még mindig Google fordító..) szemhártyám túl vékony és még jó, hogy idegesítette a szemem.. Kiváncsi vagyok mit fognak mondani.. :) 

Egyenlöre ennyit a szemeimröl.. még gondolkozom azon a másik mütéten..

Látás #1

Látás #1

Nem mindegy, hogy valamit nézünk, vagy látunk is. Ha csak nézzük, lehet, hogy nem vesszük észre, hogy milyen is valójában. Csak akkor látjuk, ha jól tudunk nézni. Persze az is megtörténhet, hogy azt hisszük, hogy látjuk, pedig nem is. Valami ilyesmi történt velem, mikor elkezdtem iskolába járni. Azt hittem, hogy látok, de mint kiderült, nem. Elmentünk hát a szemészetre, ahol több, mint egy óra várakozás után, végre behívtak. Az asszisztens mutogatott egy hosszú pálcikával mindenféle betükre, nekem pedig fel kellett olvasnom egy furi szemüveget viselve. Egy ideig egész jól ment, majd elakadtam. Nem akartam rosszul válaszolni, ezért inkább csak hallgattam és vártam, hátha egyszercsak jobban látom, hogy az egy I vagy F. Ekkor az asszisztens leeresztette a kezét, én elvesztettem, hogy melyikt betüt is kellett felolvasnom, ö pedig unottan így szólt:

'Még ma ha lehet, fárad a kezem...' így kaptam meg az elsö szemüvegem. 

Jópár évvel késöbb hallottam arról, hogy meg tudják javítani az ember látását egy nagyon drága kezeléssel. De ahhoz elég idösnek kellett lenni. Minden nap arra gondoltam, hogy még mennyi idö van vissza ahhoz, hogy végre meg tudják javítani a látásom. Hogy ne csak nézzek, de lássak is. 

Emlékszem, mikor ide jöttünk Hollandiába és elöször voltam itt szemészeten. Semmi szemcsepp vagy fura szemüveg, egy nagy gép minden elintézett. Aztán kiadott egy kicsi papírt, mint valami blokk, amin rajta volt, hogy milyen szemüveg is kell nekem pontosan. Az évek során a szemüvegem sajnos egyre vastagabb lett és most már -10 vastagságú és vagy ezerszer van levékonyítva a lencséje. Kipróbáltam már a kontaktlencsét is, borzasztóan idegesített. 

Pár héttel ezelött egyszercsak kaptam egy hatalmas összeget a számlámra, mert valami intézmény még lógott nekem pénzzel. Gondoltam, húúú, gazdag vagyok! Elképzeltem, hogy mi mindent tudnék belöle venni. Aztán eszembe jutottak a szemeim. Bármit is vennék, ruhát, cipöt... én azt szeretném látni, élesen látni. Rájöttem, hogy már majdnem elég idös is vagyok egy szemmütéthez, söt, idöközben fejlödtek a gépek, most már az én koromban is meg tudják csinálni. 

Szóval rákerestem, hogy mi is történt az elmúlt pár évben, és míg az én szemeim romlottak, a gépek egyre jobban fejlödtek. Találtam is egy helyet, ahol ingyenesen megvizsgálnak. Jelentkeztem és izgatottan ültem egész nap a telefon mellett, hátha végre hívnak. Estefelé végre megcsörrent a telefon és én egyböl felkaptam. 

November 11-e. Akkor fog eldölni minden. Volt értelme ilyen sokáig egy ilyen álmot kergetni, vagy sosem fogok élesen látni? 

*ha igent mondanak, lesz folytatása a történetnek, ezért a #1. :)