random...

Nem hoztam naplót haza, maradt a blog. (: Egy újabb olyan bejegyzés, amit nem kell elolvasni mert csak azért írom, mert néha írva gondolkozom. :D
Nemtudom.. Miért van az, hogy mindig azok bántanak, akiktöl nem várod? Miért van az, hogy sosem azt kapod, amit adsz, miközben mindenki azt mondja 'ha te ilyen vagy én is ilyen leszek'? Miért van az, hogy minnél jobban szeretsz valakit, öt ez annál kevésbé érdekli? Miért mondják az emberek azt, hogy 'nem azért, hogy most azt csináld amit én mondok de..' mikor azt szeretnék ha azt csinálnád amit mondanak?
Mikor már majdnem jókedvem van és azt hiszem, hogy minden rendben van, hirtelen minden rosszra fordul.. Mikor úgy érzem minden tökéletes és jó, közlik velem, hogy vegyem le a rózsaszín napszemüveget. Mikor mesélek valamit, egyböl lehurrognak, mert hogy tündérmesék nem léteznek. Mikor azthiszem ö a herceg, egyböl közlik velem mások, hogy ö is csak egy újabb sárkány.
Én szeretem öt, de a szerelem fáj. Én szeretem öt, de mások szerint buta vagyok és naív. Én szeretem öt, akkor is ha ö nem tudja és nem így gondolja. Én szeretem öt, ha ö nem is tartja ezt fontosnak. Én szeretem öt, nagyon.
Nem tudom mit kéne tennem és kire kéne hallgatnom, de remegek. Én ehhez túl kevés vagyok. Ennyi minden dolog nem fér el az én mesés-világomban. Remegek. Harcolnék, visszaszólnék, hogy: de az nem úgy van! De ehelyett csak remegek.. csöndben, egyedül.
Fáj.