otthon voltam

Egy apró kitérö, mielött elkezdem: szörnyen fáj a hasam, és emiatt hisztis vagyok ma. Úgy kerültem a gép elé, hogy az ágyban fekve eldöntöttem lemegyek megkeresni a kenyérvágókést. Inkább blogolok. Biztonságosabb. :D Csúnya szavakért, túl öszinteségért, és egyéb nem hozzám illö dolgokért a mai nap folyamán mindenkinek elnézését kérem.
Huráá huráá huráá. Voltam otthon. Az odaút olyan hosszú volt kocsival, hogy éjszaka megálltunk aludni. Összesen [alvás nélkül] több, mint 24 óra volt. Mindent nem mesélek el, csak azokat, amik fontosabbak.
Kaptam egy csomóó csini ruhát, és megjegyzésképpen leközelebbre: Nem kell annyi ruha. A hazacipelt ruháim felét sem vettem fel, nem volt rájuk szükség. Karácsonyra kaptam még rengeteg csokiiiit, úgyhogy most egy ideig elleszek velük. [most is épp azt eszegetem..] A Böbitöl kaptam egy gyertyát.. tudod, azt a kicsi lilát. Levendula illatú, az van ráírva. Felhoztam a szobámba, kinyitottam, most tiszta levendula illatú az egész szoba. De nekem tetszik. ^^ És tökre passzol a rózsaszín falamhoz! *-*
Melitta. Olyan pici, olyan aranyos! Beszélgettem vele. Folyton kinyútja a nyelvét, és egyszer énis kinyújtottam. Olyan döbbent arccal nézett rám.. Utána már megtaláltuk a közös nyelvet [nyelv-nyelv..:D] és beszéltünk. Olyan rossz sorsunk van, ezért visszavágunk a felnötteknél, és kakis pelusokat fogunk dobálni. Nem tudom, hogy ez normális-e, de én élveztem. :D
Sára, Samu & Zalán. Azt hiszem, azt egy ideig nem fogom elfelejteni, amit a két unokaöcsém csinált.. Anya tudja miröl van szó, az böven elég. :D Ha belegondolok, hogy mondjuk apa is ilyeneket csinált kiskorában.. xD Jajj, mégvalami a Zalánról.. Ennél hosszabb szempillák nincsenek. Még a legjobb szspirállal sem lehet olyan gyönyörü szemeket csinálni, mint amilyen neki van. *-* Sára egész nap velem játszott. Gyöngyöket raktunk egymás hajába. Neki is olyan a haja, mint nekem. Néha göndör, néha egyenes, de leginkább csak össze-vissza. Ezzel sem vagyok már egyedül. :D
Mama kinderszeletjének respect! Ennél többet nem tudok róla mondani. Nagyonfincsiii. Mami-féle paradicsomlevesnek szintén respect. Kihisztiztem, hogy a maminál alhassak, csakazért, hogy tudjak enni olyan paradicsomlevest. ;D
Naszóval jó volt. Ha valamit kihagytam.. biztosan. :D
A Böbinek megígértem, hogy szólok ha hazaértünk: Böbi, hazaértünk! Ja, és küldtem ajándékot is a farmon. :]
Most meg kinderszeletet nyamizni. Hátha nem lesz rá mérges a hasfájásom..
puszi. <3