akkor nem érdekelsz

Már gondolkoztam róla, hogy írnom kéne arról, hogy 2 év után megint hazamegyek egy hétre. De nem tudtam miröl szóljon, meg mi másról is írjak. Aztán ma történt megint valami, amiért eszembe jutott, hogy miért is nem mentem eddig haza. Elöadás volt a suliban, két egyetemi tanár tartotta. Arról az egyetemröl jöttek, ahová én szeretnék majd járni. Úgyhogy gondoltam odamegyek és beszélgetek velük a végén. Arról volt szó, hogy az itteni oktatás nem müködik jól a jegyek miatt, szóval gondoltam elmesélem, hogy nálunk csak 1-5-ig van. Odamentem és én buta azzal kezdtem, hogy Magyarországról való vagyok. A bácsi arca másodperceken belül megváltozott. Azért mégiscsak elmeséltem, hogy nálunk máshogy van, erre az volt a válasza, hogy hát igen, van ahol még rosszabb is, mint itt. Pedig tökre nem arra céloztam. Utána majdnemhogy elküldött... És ekkor jutott eszembe: utálom, ha így viselkednek velem! Csak az az egy sor miatt a CV-en, az az egy kicsi dolog miatt máshogy néznek rám. Még nem is mondok semmit, már is vannak elöítéleteik az embereknek. Eddig mindig próbáltam mesélni azokról a dolgokról, amik nálunk is vannak, meg hogy nálunk is vannak ám jó dolgok... De egy idö után úgy döntöttem, ha öket sem érdekli, akkor majd engem sem. Ha talán úgy teszek, mint akit nem érdekel, akkor majd elfogadnak. Eredmény: már két éve nem voltam otthon és tökre szeretnék haza menni, de mindig eszembe jut, hogy attól csak minden rosszabb lenne. Magyarország nem tartozik a jó kis nyaraló helyek közé, azok közé, amiröl beszélgetni lehet a suliban. De visszafelé is így van ám: nincs is sok minden, amiröl lehet beszélgetni. Ha hazamegyek, mindenki azzal van elfoglalva, hogy arról beszéljen, hogy már milyen régen nem voltam otthon, meg hogy miért nem jöttem, meg hogy mennyire hiányoztam. És azt veszem észre, hogy már jövünk is haza, pedig még meg sem szólaltam.. Ha meg mégis megszólalnék: ne csinálj így, beszélj magyarul! 

Szóval pont a szülinapomon megyünk haza. A szüleim visznek magukkal, mert most már muszáj mennem. Akármennyire is élvezni fogom, meg örülni fogok annak, hogy otthon leszek, nem fog változni semmi és ez bánt. Mert nincs értelme hazamenni így. Azért, hogy mindenki a fejemhez vágja, hogy igazán jöhettem volna elöbb is. Azért, hogy újra elköszönjek mindenkitöl... 

De szóval, jövök.