31.5.14

no kids, no kidding.

Anyáék elmentek egy délelöttre és egyedül voltunk itthon a hugommal. Az azt jelenti, hogy nekem kellett vigyáznom rá, de legtöbbször ö szokott vigyázni rám. A délelöttünk fénypontjai...
Elöször is megéheztünk és mivel mindketten elöbb szerettünk volna elmenni otthonról, úgydöntöttünk 11 órai ebédet tartunk. Igenám, csak mit együnk? Találtunk tésztát, a tészta mindig müködik, aztán majd ha megfött keresünk rá valamit a hütöben. Hugi ötlete, legyen sajtostészta. Én még gondoltam más szószra is rá, nameg kukorica, mert a kukorica is mindig müködik. Tészta kész, mi már nagyon éhesek, leülünk, kinyitunk mindent... a sajt már francia, annyira zöld. A szószban szerintem eddig nem voltak zöld levélkék. Maradt a kukorica. De a hugi nem szereti a kukoricát. Kitalálta, hogy rak rá kakaót. Szerintem borzalmas volt, de ö megette. Én meg kukoricás tésztát ettem.
Ezek után ideje volt elkezdeni felöltözni. Huginak szokása, hogy mindig bemutatja, hogy mit akar felvenni és 5 percenként megkérdezi, hogy az úgy jó lesz e. Elöször felvett egy pólót, amit 5 perce teregettem ki. Aztmondja nem baj ha vizes, majd megszárad. Ennyi szülöi érzés van bennem, mondtam neki, hogy vegye le. Aztán végül felvette az én egyik pólómat. Már végre majdnem minden megvolt, mikor nem talált zoknit... Kivéve megint a szárítón, vizeset. Közölte, hogy mivel a növére vagyok, szárítsam meg. Kiraktuk az ablakba a napra száradni.
Míg száradt a zokni, kifeküdtünk az elöszobába yogázni. Mert miért ne. Zokni már nem volt olyan vészes, szóval végre útra készen volt a hugi. Persze indulás elött még egy gyors kép. És a következö szavak:
"Te milyen anyuka vagy.. Anya sosem engedne el ezekben a ruhákban!'

Tényleg sosem lesz gyerekem. Pont ma reggel vettem észre, hogy még a kaktuszom is meghalt. Ennyit erröl. Aki nem ért hozzá, ne is próbálkozzon annyira. :D

1 comment:

  1. Anyukák születni szoktak... pont akkor, amikor a kisbabájuk megszületik! Szóval, ezt ne add fel lécci!

    ReplyDelete