a kaportalan csirke

Tegnap úgy döntöttem, fözök valami igazán fözöset. Amihez kellenek edények meg vágni kell meg sütni meg ilyenek. Az új szakácskönyvembe találtam kapros csirkét, de minek a kapor, szóval legyen kaportalan. A köret mellé pedig krumplipüré, na mert azt is fözi kell meg nyomkodni.
Szóval elso lépés, fel kell vágni a csirkét kockákra. Anya szerint mindig túl sok csirkét dobok ki, szóval most addig vagdostam a kicsi darabkákat, még minden fura izét kivágtam belöle, de az összes csirkét szépen meghagytam.

A hagymával még mindig nem vagyok jóba, úgyhogy csukott szemmel gyorsan felaprítottam (legalábbis azthiszem) és megkerestem az edényt amibe gyorsan beledobtam. Mikor kinyitottam a szemem és ez tényleg sikerült, tökre büszke voltam magamra. Csukott szemmel is megy ez nekem!
Egy másodpercre megkértem a hugom, hogy kevergesse, erre odaégette.. Sebaj, gyorsan rádobtuk a többi hozzávalót. Tanulva a dédikrumpliból, most két kanállal több pirospaprikát raktam rá. A sót elfelejtettem. Valamiért meg kellett öntözni, szóval megöntöztem az egészet vízzel.
Aztán olvasom az utolsó sorokat, kell bele még tejfölös liszt. Megcsinálom, beleraktam aztán úgy nézett ki az az egész, mint valami menzás kaja.. Vagy mint valami még rosszabb. Nembaj, kevergettem még egy kicsit, és kezdett egész jó lenni. Illata is volt, úgyhogy reméltem végre íze is lesz.
A krumpli valamiért nem akart föni, úgyhogy gondoltam majd jól összenyomkodom úgy, ahogy van. Levettem, nyomkodtam, raktam bele tejet és egész jó lett.
Egy órával késöbb a leves állagú kaportalan csirke is készen lett, úgyhogy büszkén megterítettem, hogy kész az ebéd!
Még több pirospaprikával sem lett semmi íze, de talán azért, mert elfelejtettem a sót... A krumplipüré pedig egész rágós lett. és sótlan.

Namindegy, legalább nektek jóétvágyat, akármit is ettetek ebédre... :) maradt még? haha